Mentőakció – #1

Az emberiség nagyravágyása soha nem öltött még akkora mértéket, mint miután először az űrbe lépett. Humán 2.0 megalkotása után az emberi faj képessé vált az űr utazás viszontagságainak elviselésére és vele együtt elnyerte a hosszú életet is, megannyi más előnnyel és képességgel együtt. Az akkori technológia és génmanipuláció nem volt képes megoldani minden problémát. Az emberi test bár tökéletesen alkalmas az űrben való életre és utazásra, kevésbé alkalmasabb lett bolygókon való hosszabb tartózkodásra. A magasabb gravitációjú bolygók meghódítása nagyon nagy erőfeszítéseket jelentett. Az ilyen hódítások gépek használata nélkül képtelenség lett volna, különböző mesterséges intelligenciák és hatalmas fémszörnyek lepték el az űrt. A gépek fejlődésével együtt a géntechnológia és az emberi gépesítés is rohamos ütemben fejlődött. Ekkora emberiség 90%-a hordozott valamilyen alkatrészt a testében. Valami viszont soha nem vált szükségtelenné, az emberi jelenlét, a végső irányító a gépek felett.

A kezdet a vég, vagy a vég a kezdet?

Sokat gondolkodtam, ha egyszer leírom életem történetét miként is kezdjem. Most, hogy a végét járom, a szavak csak ömlenek belőlem. Régen úgy gondoltam a történetem egy papiruszra fogom festeni, arra a réges-régi megsárgult fajtára, amit már akkor se használtak mikor az emberiség elhagyta bölcsőjét. Tudom, hogy a hajónapló foltozgatása személyes bejegyzésekkel nem ugyan olyan, mint emlékeimben az a sárgás fecni, de nincs már idő holmi giccsre. Közel a vég.